Tom Jones 80 évesen is szívtipró

Az egyszerű walesi bányászgyerek mesébe illő módon jutott el a sikerig, a medencés villáig és a Rolls Royce-ig. Nem túl sikeres iskolai pályafutása 16 évesen ért véget, egy évvel később már gyermeke és felesége volt. Kenyerét akkoriban építőmunkásként és porszívó-ügynökösködéssel kereste, kiegészítésül esténként bárokban énekelt.

Itt fedezte fel egy kezdő menedzser, aki 1964-ben beszervezte a Decca lemezcéghez. A második kislemez, az It’s Not Unusal azonnal sztárrá tette, jóllehet a dalt “túl merész” előadásmódja miatt a BBC nem, csak helyi és kalózrádiók játszották. Hamarosan a szigetország egyik legnagyobb koncertattrakciója lett, aki érzelmes dalaival, elsöprő erejű, fekete hangjával és Elvis Presley-re emlékeztető mozgásával lopta be magát a rajongók szívébe. Az aranylemezek lavinája indult meg, ezek közül talán a Delilah és a Green Green Grass Of Home volt a legemlékezetesebb. A hetvenes-nyolcvanas években némiképp csökkent iránta az érdeklődés, mire a Las Vegas-i kaszinók jól fizető világába vonult vissza.

A nyolcvanas évek végén jött vissza a süllyesztőből, hatalmas dobása volt az Art Of Noise társaságában előadott Prince-szerzemény, a Kiss. A másodvirágzás másik jelentős alkotása a Van Morrisonnal készített közös lemez és a Sex Bomb című dal volt, aztán lassan visszatért a biztos kenyérkeresetet biztosító Las Vegasba. Egyébként külsejét tekintve nem sokat változott, kihajtott inge láttatni engedi szőrös mellkasát és aranyékszereit, és a hírek szerint továbbra is a női nem nagy rajongója. Koncertjein ma is záporoznak a színpadra a női bugyik, igaz, ő már nem is olyan fickós, nem feltétlenül használja ki a kínálkozó alkalmakat.

Van hol pihenjen: jól jövedelmező fellépéseinek következtében a tíz leggazdagabb angol előadóművész egyike. (Kalendárium Press)

Friss/ Zenészapró